(A cikk megértéséhez szükséges az első három cikk ismerete:
I. , II. , III.)
A Demiurgosz elvilágiasodása
A lélek és a gondolatformák dinamikája makrokozmikus léptékben is hasonlóképpen működik. Ahogy már említettem, a Demiurgosz úgy kapcsolódik az Univerzumhoz, mint lélek a testhez, működteti és formálja azt. De ahogy a test képes a lélekre hatni, úgy a világ is képes a Demiurgoszra. Ennek eredményeként a Demiurgoszban a behatásoknak megfelelő egó alakulhat ki, melyet hívhatunk világi egónak.
Hogy is történhet ez? A világi egó a fizikailag létező Univerzum terméke, mely az anyagiassághoz kötődő eszmékkel rendelkezik. Ilyenek a determinizmus, túlélés, versengés és irányítás. Ezek hatására a Demiurgosz egy része önállósodik, személyiségre tesz szert, ahogy az az éterikus és asztrális energiákkal történik gondolatok és érzelmek ismétlésén keresztül. Mikor az életformák elkezdtek a fizikai léthez alkalmazkodni, az éterikus és asztrális energiáikat a fizikalitás formálni kezdte, a túlélés és versengés eszméi ivódtak beléjük. Ezek aztán a Demiurgoszra lehettek hatással.
A Demiurgoszt később bizonyos lények önző okokból vezérelve szándékosan manipulálták (okkult rituálékon, hiperdimenzionális technológiákon, erősen formált lélekenergián és gondolatformákon [mély hit, szekták, varázslatok, erős koncentráció] keresztül), ami aztán a világi egót még inkább az irányítás és manipuláció eszméinek gyakorlására sarkallta.
Ahogy az éterikus és az asztrális energiák megnyilvánulásuk szerint a pozitívtól a negatívig terjednek, úgy a Demiurgosz asztrális és éterikus energiái is a negatív és a pozitív szélsőségei közötti skálán mozognak. A pozitív éterikus komponens az egészségben, rendezettségben, harmóniában, ritmusban, struktúrában és az életerőben nyilvánul meg, a negatív a stagnálásban, romlásban, elnyomásban, korrupcióban és betegségben. Az asztrális komponens, mivel a szenvedélyek és ösztönök forrása, pozitívan a törődésben, örömben, szépségben, nemes tettekben és magasröptű gondolatokban nyilvánul meg, míg negatívan az őrültségben, önzésben és gonosz tettekben.
Mivel a lélek, a gondolatformák és a Demiurgosz éterikus és asztrális energiákból állnak, ezért viszonyulhatnak pozitívan és negatívan is az élet felé, amit aztán programozással tovább lehet erősíteni. Ez a programozás történhet természetes módon, mikor a Demiurgosz egy önállósodott része megtanulja, hogyan tudja jobban kielégíteni vágyait, vagy szándékosan, okkult technológiák segítségével.
A Demiurgosz isteni része
Nem csak a világi egó létezik a Demiurgoszban. Ahogy a szellem a lelket befolyásolva magasabbrendű, isteni elmét hozhat létre, úgy a Nousz (Isten szelleme) is, a Demiurgoszt befolyásolva. A Demiurgosz azon része, mely Nousz hatására alakul ki, a Logosz. A Logosz a világ lelkének azon része, mely a végtelen Teremtő befolyása következtében az ő felsőbbrendű elméje/intellektusa/személyisége lesz.
A Logosz az univerzális isteni személyiséggel és felsőbbrendű igazságokkal azonosítható; a világ szuperegója és magasabbrendű elméje, ellentétben a Demiurgosz elvilágiasodott részével, mely a világ egója és alsóbbrendű elméje.
Önmagunk alkotórészei, a szellem, a szuperegó (felsőbbrendű egó), a lélek, az alsóbbrendű egó és a test, mikrokozmikus megfelelői a makrokozmosznak, ami a Nousz, Logosz, Demiurgosz, a világ egója és az Univerzum. "Ahogy fent, úgy lent."
A Logosz a felsőbbrendű elménk, isteni személyiségünk vagy szuperegónk makrokozmikus megfelelője. A Demiurgosz világi egó része az alsóbbrendű elménknek, emberi személyiségünknek vagy egónknak felel meg. Az első a szellem igaz arca, a másik ennek az ellentéte. A gnosztikusok az egyiket Krisztusnak, a másikat Jahvénak hívják. Az egyik felmagasztosít, harmonizál és egyensúlyt teremt az isteni igazságok alapján, míg a másik megpróbál merev szabályok közé szorítani, és hideg logikával és kizsákmányoló szándékkal ítélkezik. Az egyik a bölcsességet, megértést és gnózist képviseli, a másik a vak engedelmességet, kizsákmányolást és számító tervezést.*
Harmóniából a kiegyensúlyozatlanság felé
A Demiurgosz az eredeti, tiszta formájában egy Isten által létrehozott gondolatforma volt. Feladata az Univerzum formálása volt az azt alkotó isteni gondolatok és energiák alapján. Személyisége az univerzális szuperegó, a Logosz volt. Asztrális energiái szeretetből álltak, éterikus energiái az életet erősítették.
Ideális esetben a Teremtés minden aspektusának megvan a megfelelő helye és feladata. Harmónia akkor létezik, mikor az alsóbbrendű eszmék a felsőbbrendűnek engedelmeskednek; kiegyensúlyozatlanság jön létre, ha alsóbbrendű uralkodik a felsőbbrendű felett. Az Univerzum harmóniában van, mikor Nousz által inspirált archetipikus terveket hoz létre Logosz, melyeket aztán a Demiurgosz pontosan és engedelmesen megvalósítja a fizikai világban.
Egy személy ugyancsak akkor van harmóniában, mikor felsőbbrendű elméjét (személyes Logosz) a szelleme (személyes Nousz) által sugalmazott eszmék és gondolatok töltik meg, melyeket aztán pontosan és engedelmesen megvalósít a lelke (személyes Demiurgosz) vagy a tudatalattija, miközben a belső és a külső világot formálja és befolyásolja.
Az egyén akkor van harmóniában az Univerzummal, mikor három fő metafizikai aspektusa (szellem, lélek és elme) harmonizál a megfelelő univerzális aspektusokkal. A szellem harmonizálódhat a Teremtővel a spiritualitás útján, az elme harmonizálódhat a Logosszal, ha bölcs és művelt lesz, és a Demiurgosz harmóniában lehet a tudatalattival, mikor személyesen hozzuk létre és formáljuk valóságunkat. Mikor alsóbbrendű énünk teljes mértékben engedelmeskedik a felsőbbrendűnek és teljes mértékben harmóniában vagyunk az Univerzummal, elértük a teljes transzcendencia állapotát. Ez a végső cél.
Csupán egyetlen probléma van. Ahogy említettem, a lélek megrontható és a gondolatformák önállósodhatnak, negatív asztrális vágyakkal telítődhetnek. A Demiurgosz, bár alapvetően semleges vagy éppen jóindulatú, ugyanúgy megrontható, és negatív személyiségre tehet szert. Az ilyen önállósodott ("megszemélyesült") gondolatformákban önfenntartó ösztön működik, így az "elvilágiasodott" Demiurgosz mindent megtesz, hogy negatív energiák begyűjtésével fenntartsa önmagát.
Valóságunk mátrixsza alapvetően nem gonosz, az csupán a környezet, amiben élünk. A mátrix szó a latin mater, anya szóból származik. Mint egy szülőanya, kinek a méhe tartalmazza a genetikai potenciál emberré fejlődéséhez szükséges anyagokat, a Demiurgosz egy "mátrix valóságot" biztosít a fizikai létezés számára, mely eredetileg szellemi fejlődésünk elősegítésére jött létre. Azonban egy önállósodott, korrupt személyiséggel rendelkező Demiurgosz (mely az egész egy része csupán) egy pszichopata, narcisztikus, irigy anya, aki élősködő módjára viselkedik gyermekeivel szemben, méhét akár energiafarmként használva inkubátor helyett, melyben a szellem inkarnálódhatna. Már nem az a Mátrix, ami a fejlődést, növekedést segíti, hanem egy zsarnok, elnyomó Mátrix, ami irányítása alá akar vonni mindent.
Így, a korrupt, önállósodott Demiurgosz univerzális parazitaként viselkedik: kegyetlen zsarnok, démoni lény, mely vakon követi negatív ösztöneit. Megpróbálja úgy alakítani az Univerzum sorsát, hogy abban több negativitás, nagyobb megosztottság és elnyomás legyen, amiből aztán táplálkozni tud. Ő nem más, mint maga a Gonosz.
A gnosztikusoknak ebben igazuk volt; a Demiurgosz már nem csupán egy engedelmes erő, mely az Univerzumot a Nousz által inspirált Logosz tervei alapján alakítja, hanem gonosszá vált, és démoni erők nyertek hatalmat felette. A világi egó a Gonosz szerepében küzd a Logosz ellen. Ez nem csak az univerzum szintjén igaz, hanem személyes szinten is: alsóbbrendű egónk a felsőbbrendű ellen harcol.
Az időt lineárisan szemlélve létezett egy régi kor, egy Aranykor, mielőtt még a világi egó kialakult volna, ami után a világ hideggé és korrupttá vált. Az időt nemlineárisan szemlélve a Demiurgosz mindkét énje örökös harcot vív egymással, térben és időben oda-vissza haladva.
Az emberiség helyzete
Jelenleg kiegyensúlyozatlanság uralkodik, a szellem befolyása kevés emberhez jut el. Akik nem hallják szavát, azok az ősi egoista és irracionális ösztönöket táplálják, melyek a tudatalattiba befészkelődött negatív programokból és energiákból erednek. Az alsóbbrendű uralkodik a felsőbbrendű felett.
Az tény, hogy bizonyos genetikai hibákkal születtünk, például nem tudjuk a teljes agykapacitásunkat használni, és csak a fizikai világ érzékelésére vagyunk képesek az öt érzékszerven keresztül (tisztelet a kivételnek). Tény, hogy világunk a szellem eszméivel általában ellentétes. Csak nagy szellemi erővel képes az ember legyőzni a materializmust, és ugródeszkaként használni az akadályokat a spirituális fejlődéshez. Ritka az ilyen eset; úgy tűnik, hogy az emberek általában összepréselődnek és deformálódnak az élet súlya alatt, ahogy azt várnánk, ha a szellem nem egyensúlyozza ki a materialisztikus és determinisztikus hatásokat.
Túl sok embert vágott el alsóbbrendű egója a Szellemtől. A személyes Demiurgoszuk korrupt, és meggátolja a Nousszal való kapcsolatot - de ez csupán az univerzális állapot tükörképe. Világunk, úgy tűnik, egy önállósodott Demiurgosz markában van, melynek erős önfenntartási vágya az uralkodás felé irányul, és valóságunkat az univerzális Logosz tervével ellentétesen befolyásolja. Talán Lucifer a neve, talán nem, de nem szabad elfelejtenünk, hogy létrehozásáért világunk a felelős, de éppen ezért képesek vagyunk a legyőzésére is.
"Fényesen indul, s fényesen ér véget. Ám közben ott a sötétség. Ahol semmi sem reménytelen. Ahol semmi sem lehetetlen. Semmi sem elképzelhetetlen. Mióta Zeusz, az Olümpiaiak atyja a delet éjjé tette. A ragyogó nap fényét elrejtette, s sötét rettegést zúdított az emberekre."
Mohinder Suresh (Hősök)
forrás:
http://montalk.net/gnosis/171/corruption-of-the-demiurge
* (A Bibliában is megfigyelhető az erős ellentét az Ótestamentum
kegyetlen, bosszúálló istene és az Újtestamentum Krisztusa között.)
Bejegyzések
