2012. szeptember 24.
Holografikus Univerzum - Fraktálok a Földön
Csak egy kis érdekesség: újabb példa az Univerzum holografikus szerkezetére a Földön megjelenő rengeteg természetes fraktálformáció. Remek galériák itt:
http://index.hu/nagykep/2012/09/23/oriasfraktalok_a_vilag_korul/
http://www.miqel.com/fractals_math_patterns/visual-math-natural-fractals.html
http://www.wired.com/wiredscience/2010/09/fractal-patterns-in-nature/
2012. szeptember 20.
A spiritualitásról
[update: kiegészítettem picit a bevezetést]
Divatos szó, sokan és sokfelé használják, de vajon tudják-e az emberek, hogy mi áll a szó mögött, hogy mi a jelentése? A következő cikkek előtt le kell fektetnem néhány alapvető dolgot, aminek az ismerete majd később szükséges lesz. Szóval mi is az a spiritualitás?
Divatos szó, sokan és sokfelé használják, de vajon tudják-e az emberek, hogy mi áll a szó mögött, hogy mi a jelentése? A következő cikkek előtt le kell fektetnem néhány alapvető dolgot, aminek az ismerete majd később szükséges lesz. Szóval mi is az a spiritualitás?
Szó szerint szellemiséget jelent, gyakorlatilag pedig azt,
hogy a világ nem csak a látható és tapintható dolgokból áll, hanem létezik
mögötte egy láthatatlan, szellemi világ, ami alakítja a sorsát – az élet nem
céltalan, nem csak kémia folyamatok összessége vagyunk, ami egyszer csak
kialakult és azóta sem célja más, csak a szaporodás, hanem jól meghatározott
céllal jön létre minden, ami létezik. A spirituális ember holisztikusan
gondolkodik, vagyis tudja, hogy nem csak a test létezik, hanem egy mögötte álló
energiarendszer is, aminek a gyógyításával vagy befolyásolásával orvosolni
lehet a test bajait és akár „túlvilági” képességekre is szert lehet tenni. A
spiritualitás a felsőbb igazságok és törvényszerűségek keresése és megélése ebben a
fizikai világban.
Bár illusztrációként ezt a képet raktam ki, a spiritualitás nem azt jelenti, hogy lótuszülésben ülsz a hegy tetején, és lepkék repkednek körülötted, miközben tibeti harangok szólnak. Ez valakinél működik, másoknál meg nem. Ha rockzenét hallgatsz vagy elektronikusat, akármit, de tudod, hogy ez a fizikai világ nem minden, és keresed, kutatod az élet értelmét, spirtuális életet élsz. Ha csak most kóstolsz bele a dolgokba, mert olvastál egy jó könyvet, vagy láttál egy filmet, ahol füstölővel meditálnak és csilingel a sok csengő, attól még hallgathatsz Tankcsapdát vagy akármi mást - mert neked az működik, azt szereted, az vagy te, amit nem kell feladnod egy külső kép miatt.
Bár illusztrációként ezt a képet raktam ki, a spiritualitás nem azt jelenti, hogy lótuszülésben ülsz a hegy tetején, és lepkék repkednek körülötted, miközben tibeti harangok szólnak. Ez valakinél működik, másoknál meg nem. Ha rockzenét hallgatsz vagy elektronikusat, akármit, de tudod, hogy ez a fizikai világ nem minden, és keresed, kutatod az élet értelmét, spirtuális életet élsz. Ha csak most kóstolsz bele a dolgokba, mert olvastál egy jó könyvet, vagy láttál egy filmet, ahol füstölővel meditálnak és csilingel a sok csengő, attól még hallgathatsz Tankcsapdát vagy akármi mást - mert neked az működik, azt szereted, az vagy te, amit nem kell feladnod egy külső kép miatt.
Nagyon fontos dolog, hogy a spiritualitás nem egyenlő a vallásossággal. Egy vallásos ember szörnyű dolgokat követhet el vallása
nevében, akár azért, mert úgy hiszi, hogy ez a helyes, akár mert titkon szeret
ilyen tetteket végrehajtani, és a vallás adja hozzá azt a hátteret, amit okolni
lehet érte. A spirituális ember önmaga minél nagyobb fokú kifejezésére,
önmegvalósításra törekszik. Ez erős ellentétben áll az intézményesített
vallások rendszerével, mivel ott már egy előre meghatározott szabályrendszert
kell elfogadni, hogy az ember tagja lehessen. Ismerek olyan embereket, akikre a
szüleik kényszerítik rá egy rég idejétmúlt vallás szokásait, amivel teljesen
elrontják az ember életét, hisz ez erős konfliktusban áll az önmegvalósítással.
Az ilyen szülő azt gondolja, hogy teljesen jól neveli a gyerekét, hisz vallásos
nevelést kap, ami „csak jó lehet”, közben meg észre sem veszi, hogy a gyereke
lehet, hogy nem is szeretné ezt – ha meg észreveszi, mérges érte, és
hálátlannak titulálja. Ki nevezné ezt spiritualitásnak?
Van egy fontos dolog, amiről sokan megfeledkeznek: a
spiritualitás szó a szellem szóból származik, és dualista világunkban a szellem
kétféle polaritással rendelkezhet: pozitívval és negatívval. Szándékosan nem
használtam a jó és a rossz szavakat, mert a pozitív polaritás egy tettje
szubjektív módon valaki számára lehet rossz is – de ez mindig csak látszólagos,
ha pozitív tettről van szó. Szóval technikailag létezik pozitív és negatív
spiritualitás is. Ha majd a cikk végére érve mégegyszer végigolvassa valaki a
cikk bevezetőjét, észreveheti, hogy gondosan ügyeltem arra, hogy mindkét útra
jellemző, közös dolgokat írjak. A legtöbb ember nem jár a spiritualitás útján
(vagy nem tudatosan), hanem csapong a két út között, a bozótosban járkál ide-oda.
Így is le lehet élni egy életet, a legtöbb ember így éli le, de közel sem halad
olyan gyorsan, mint aki a jól meghatározott utakon jár. Az is tény, hogy
előbb-utóbb a bolyongás során mindenki megtalálja az útját, elveszett ember
nincs, ahogy elvesztegetett idő sem – mindig tanulunk valamit, csak a tanulás
hatásfoka más és más.
Elértünk végre a fő témához, ami a későbbiekben fontos lesz,
a negatív és pozitív út összehasonlításához. Ez két fejlődési végcélt jelent, a
valóságban nem létezik 100% pozitív vagy negatív orientáltságú ember, tehát
nincs olyan ember, aki csak és kizárólag az egyik úton jár, mindannyian ide-oda
sodródunk. Az átlagember a negatív felé húz, világunk jelenleg negatív
orientáltságú. Még meg kell jegyeznem, hogy nincs olyan, hogy jó és rossz út –
minden út és úttalanság „jó”, mert fejlődni mindig lehet, ezért érdemes a
pozitív és negatív jelzőt használni inkább.
Pozitív út
Az ezen az úton járók fő fejlődési stratégiáját mások
szolgálata és segítése jelenti, ami által önmaguk is fejlődnek, szóval mások
szolgálatával szolgálják az önmaguk érdekeit is. Még itt rögtön leszögezem,
hogy ez nem mások vak szolgálatát, minden kívánságának a teljesítését jelenti,
mert ennek kihasználás a vége, ami nem segíti a fejlődést. Nem azt jelenti,
hogy önmagunk érdekeit nem szolgáljuk, csupán másokét – ez rabszolgaság, spirituális
és fizikai öngyilkosság. A pozitív úton járók mások spirituális felemelkedését
keresik, ami nem fog megtörténni, ha kiszolgáljuk mások egóját és hatalmi
vágyát. Tudni kell nemet mondani, mindig át kell gondolni, hogy mi a legjobb
dolog a másik fejlődése szempontjából. Ezért írtam, hogy a pozitív út tettei
mások számára rosszak is lehetnek, pl. amikor megtagadunk tőlük valamit – de e
mögött mindig segítő szándék rejtőzik, a kulcsszó a bölcsesség.
A pozitív úton a szabad akarat szent dolog, amit
tiszteletben kell tartani – nem csak a sajátot, hanem másokét is –, a szabad
akarat maximalizálása a cél. Az önkifejezés mások szabad akaratának a
tiszteletben tartásával, másokra nézve kár okozása nélkül történik. Ezért ha valaki azt
mondja, hogy kövess engem, mert én vagyok a jó út, és ha nem teszed, akkor nem
a jó úton jársz, ez vészjelzésként fogható fel. Egy igazi tanító soha nem fogja
azt mondani, hogy kövesd, hanem rád fogja ezt hagyni. Szintén elsődleges cél az
egyensúly megteremtése az élet minden területén – önmagad és mások szolgálata
között is. Nem cél a rossz teljes kiküszöbölése, mert rossz dolgok nélkül nincs
fejlődés, katalizátorként hatnak – megvan a maguk helye a Teremtésben -, a cél
az egyensúly fenntartása. Az ezen az úton járók végcélja az Univerzummal való
egyesülés önmaguk „beolvasztásával”.
Negatív út
Az ezen az úton járók fő fejlődési stratégiája önmaguk
szolgálata mások kárára. Csak önmaguk szabad akaratát ismerik el, másokét nem,
uralkodni akarnak mindenki felett. Másokat a saját akaratuk meghosszabbításának
tekintik, önmaguk megvalósítását mások kárára teszik. Az egyensúlyt felborítják,
mások maximális irányítása a céljuk. Ha valaki egy ilyen ember minden
kívánságát teljesíti (miközben azt hiszi, hogy ez a „jószándék” egyenlő a
valódi spiritualitással), azzal csupán táplálékot szolgáltat neki önmaga
feláldozásával. A szabad akaratuk fejlődésükkel egyre csökken, fejlődésük
végcélja a fizikai anyag. Nem fogadják el az Egységet, a magasabb törvényeket önző módon kihasználják, torzítják, a Teremtés ellen lázadnak, az Univerzumot saját magukba, mint különálló fragmentbe akarják olvasztani –
ezért létezik olyan teória, hogy fekete lyukakká válnak végül.
Ra szerint a létezés következő szintjére lépéshez az
embernek több, mint 50%-ban pozitívnak vagy 95%-ban negatívnak kell lennie.*
Még egyszer leírom, mert fontos, hogy mindkét úton el lehet
érni az Univerzummal való egyesülésig, mindkettő elfogadott. Ez most furcsán
fog hangzani, de igazából nem mondhatja senki sem, hogy egy negatív úton járó ember
rossz úton jár, mert ez csupán egy szubjektív megítélés emberi szemszögből
nézve. Emberi szempontból nyilván a pozitív a kívánatos. Az, hogy valaki merre
húz inkább, az a szellem, a halhatatlan részünk tulajdonsága, így ha valaki
áttér a másik útra életében a fizikai világ vagy mások behatása miatt, a
következőben valószínűleg az eredetin fogja folytatni, de valamivel kisebb polarizációval.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





